Előző cikkünkben a drogériákat érintő kötelező árréskorlátozás piaci hatásait vizsgáltuk. Most egy hasonló jelenségre fókuszálunk: a gyógyszerpiaci szereplők önkéntes árkorlátozására. 2025. július 1-jétől több gyártó és forgalmazó vállalta, hogy a vény nélkül kapható termékek – például fájdalomcsillapítók, vitaminok, egyes étrend-kiegészítők – árát önkéntesen a 2024. december 31-i szintre csökkentik, és azt 2026. június végéig fenntartják.[1] Az érintett termékek körébe 34 vény nélkül kapható és 10 vényköteles, állami támogatás nélküli gyógyszer tartozik. Ezek a termékek nem részesülnek társadalombiztosítási támogatásban, az árukat teljes mértékben a piaci viszonyok és az árrések határozzák meg. Ezzel szemben a TB-támogatott gyógyszerek árát részben az állam szabályozza.
A TB-támogatott gyógyszerek árképzése is jól mutatja, hogy a gyógyszerpiac eleve egy szigorúan szabályozott terület. A piaci szereplők számára nem szokatlan, hogy különféle korlátokhoz kell alkalmazkodniuk – ez szinte a működésük része. A mostani árstop célja elsősorban az, hogy mérsékelje a lakosság terheit az inflációs nyomás közepette. Az ilyen célokat önkéntes vállalásokkal akkor lehet érdemben elérni, ha azok nem rónak aránytalan terhet rendszerszinten. Ugyanakkor az árak befagyasztása egyes vállalatok szintjén komoly hatásokat is hozhat, még ha közben a cégek társadalmilag felelős piaci szereplőként jelenhetnek is meg.
Az önkéntes árkorlátozásban az egész forgalmazási lánc részt vesz: több gyógyszergyártó alacsonyabb nagykereskedelmi árakat vezetett be bizonyos termékekre, a nagykereskedők csökkentett árréssel dolgoznak, és a Magyar Gyógyszerészi Kamara, valamint a gyógyszertárak is alkalmazzák az új árakat.
Közvetlen hatások a gyógyszerlánc szereplőin
A közvetlen hatások bizonyos szempontból hasonlóak a drogériákról szóló korábbi cikkünkben bemutatottakhoz. A gyártók számára ez általában a bevételek csökkenését jelentheti, ami miatt hatékonyságnövelő intézkedésekre lehet szükségük, például a termelési, a fejlesztési vagy a marketing költségek terén. A nagykereskedőknek szűkebb árréssel kell gazdálkodniuk, ezért effektívebb működésre kényszerülnek. Ugyanakkor a megnövekedett kereslet miatt esetleg gyakrabban kell szállítaniuk, ami logisztikai nehézségeket és költségnövekedést jelenthet. A gyógyszertárak közül különösen a kisebb, kevésbé tőkeerős patikák érezhetik meg a változást, bár esetükben nem elvárás az önkéntes árkorlátozáshoz való igazodás.[2] Véleményünk szerint az árrés csökkenése mellett a forgalmuk nem biztos, hogy annyival nőne, hogy fedezze a készletezés és működés költségeit. A támogatott gyógyszerek ára ugyanis a növekvő infláció ellenére gyakorlatilag évek óta változatlan, így a patikák ezeken a termékeken veszteséget könyvelnek. Ezt a veszteséget eddig a nem támogatott termékkel kompenzálták.
Várhatóan tovább nő a piaci koncentráció, mivel a nagyobb, hatékonyan működő láncok könnyebben tudnak alkalmazkodni az ilyen intézkedésekhez. A kisforgalmú patikák távolmaradása ellenére a strukturális kihívások megmaradhatnak. Ez versenyelőny a nagyobb szereplőknek, és hosszabb távon a kisebbek kiszorulásához vezethet.
Hogyan alakították az árkorlátozások az európai gyógyszertári piacot?
Több uniós országban, például Franciaországban, Németországban és Spanyolországban már régóta törvény szabályozza mekkora haszonkulccsal dolgozhatnak a patikák. Ezekben az országokban általában úgy működik a rendszer, hogy az olcsóbb gyógyszerekre nagyobb, a drágábbakra pedig kisebb haszonkulcsot lehet számítani, miközben extra kedvezményeket általában nem engedélyeznek. Ezzel a szabályozással főként azt szeretnék elérni, hogy az árak kiszámíthatóak legyenek, és a gyógyszerellátás stabil maradjon. Az árkorlátozások miatt a kisebb, kevésbé tőkeerős patikák nehezebben tudtak alkalmazkodni, ami gyorsította a piac koncentrálódását, vagyis a nagyobb szereplők megerősödését. Franciaországban például az állam külön programokkal segítette a vidéki patikák fennmaradását, míg Németországban és Spanyolországban sok kisebb patikát vásároltak fel a nagyobb cégek. A gyógyszergyártók és nagykereskedők is alkalmazkodni kényszerültek a szabályozáshoz, emiatt sok helyen javították a hatékonyságot és szigorúbban figyelték a költségeket. Összességében ez a szabályozási környezet hozzájárult ahhoz, hogy a piac egyre inkább a nagyobb, integrált láncok kezébe kerüljön, miközben a kisebb patikák nehezebb helyzetbe kerültek.[3] Bár nem lehet teljesen egyértelműen az árkorlátozásra fogni a piaci változásokat, ezek a szabályok mindenképp gyorsították a folyamatokat.
Hazai helyzetkép
Magyarországon a gyógyszertári piac nagy részét még mindig kisebb, főként családi vagy egyéni tulajdonban lévő patikák alkotják, különösen vidéken. A Központi Statisztikai Hivatal 2024-es adatai szerint körülbelül 2 132 közforgalmú gyógyszertár működik az országban, és ha a fiókgyógyszertárakat is beleszámoljuk, akkor összesen nagyjából 2 900 ilyen egység van. Az elmúlt években ezek száma egy kicsit csökkent, miközben a nagyobb gyógyszertári hálózatok és láncok egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a piacból. Ez jelentősen megnehezíti a kisebb, önálló patikák dolgát, hiszen egyre nagyobb versennyel és alkalmazkodási kényszerrel kell szembenézniük. A nagykereskedelmi piacon is hasonló a helyzet: néhány nagy cég uralja a piac nagy részét, így a kisebb beszállítóknak és nagykereskedőknek egyre nehezebb talpon maradni. A gyártók és importőrök között is megfigyelhető a koncentráció, főleg a nagy nemzetközi gyógyszergyártók dominanciája miatt. Ez a felállás támogatja a felvásárlásokat és összeolvadásokat, amik tovább növelik a piac koncentrációját. Összességében a gyógyszertárak mellett a láncolat többi szereplőjénél is megjelenik ez a koncentrációs tendencia és az ebből fakadó nyomás a hatékonyabb működésre és alkalmazkodásra.
M&A, mint lehetséges forgatókönyv?
Mindez azt is jelenti, hogy az önkéntes árcsökkentés várhatóan nemcsak a patikákra, hanem az egész gyógyszerellátási láncra hatással lehet. A verseny tovább fokozódhat, különösen a kisebb, kevésbé tőkeerős szereplők számára, akiknek az alacsonyabb árrésekhez való alkalmazkodás már önkéntes alapon is komoly terhet jelenthet. A jelenlegi piaci nyomás és az árrések beszűkülése kedvezhet a felvásárlásoknak és a konszolidációnak, így az M&A folyamatok felerősödése, valamint tulajdonosváltások is reális forgatókönyvek lehetnek a következő időszakban. A folyamat új helyzeteket hozhat a cégek életébe, ezért véleményünk szerint nem árt, ha van mellettük valaki, aki jártas ezekben. Cégünk nemcsak a bevételnövelési lehetőségek feltárásában, a költségek racionalizálásában vagy az ellátási lánc optimalizálásában nyújt támogatást, hanem a felvásárlások utáni integrációban is. Több országra és üzletágra kiterjedő, összetett integrációs projekteket vezettünk már sikerrel. Szakértő csapatunk nemcsak a stratégia kidolgozásában, hanem a gyakorlati megvalósításban is aktívan közreműködik, hogy ügyfeleink a lehető legtöbb szinergiát tudják kiaknázni.
[1] Magyarország Kormánya (2025. július 1.). Önkéntes árkorlátozás a gyógyszerekre. Elérhető: https://kormany.hu/hirek/ujabb-lepes-az-indokolatlan-aremelesek-ellen-a-mai-napon-lep-eletbe-a-gyogyszerekre-vonatkozo-onkentes-arkorlatozas
[2] Magyar Gyógyszerészi Kamara (2025. június 16.). Beszámoló az elnökség júniusi üléséről. Elérhető: https://www.mgyk.hu/beszamolo-az-elnokseg-juniusi-uleserol6.html
[3] Vogler S., Zimmermann N., & Habl C. (2013). Pharmaceutical pricing and reimbursement policies in European countries. Nemzetközi Egészségügyi Szervezet (WHO). Elérhető: https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC3798161/
